Én
Csak dolgozzatok és gyűjtögessetek,
én majd mindenetek elrabolom
csak szántsatok, vessetek, arassatok,
amíg degeszre hizlalom pocakom.
Csak serényen, gyorsan, minél többet,
hogy legyen miből építhessek várat,
csak robotoljatok buzgón, sikerrel,
hogy legyen mit elvinni a sátánnak.
Csak rakjátok egymásra a garasokat,
úgy lesz nyaklánc a kurvák nyakéra,
csak vonjátok meg a falatot a szájtól,
hogy cifra ruhát is ölthessen magára.
Nohát elő: a korbács gumibot,
hogy reszkessetek, és vért izzadjatok,
minden a gonosz malmára hajt itt,
míg koldusbotra is juthattok.
Csak robot és dézsma és iga és járom,
mind engem hizlal, semmi sem elég,
enyém a haszon, én aratom le,
nektek marad a reménytelenség.
Csak munkálkodjatok és építgessetek,
az én palotámba épül követek,
engem emel csak minden magasabbra,
hogy jobban letaposhassalak titeket.
Dolgozó
Ki dolgozik, becsületes
munkájából élni akar,
nem szolgál ki itt idegent,
nem labanc, hanem épp magyar,
nem lop, nem csal, nem is gyilkol,
zűrzavart itt sosem kavar,
nem jobb, nem bal, áll középen,
csak jólétet, békét akar...
Ki hát itt a szélsőséges,
aki mások munkáján él,
napról napra szívja véred
nem dolgozik, renyhén henyél,
aki mások munkáján él
s ki dolgozik, nem jut kenyér,
kit idegen érdek vezet,
szétveri itt a házakat,
betakarítja vetésed,
megnyomorít milliókat,
még az aprószenteket is
gyilkolja az anyaméhben,
gúzsba köti szabadságod
ott rohadhatsz az útfélen...
bezárja a kórházakat,
megfertőzi iskoládat,
megmérgezi ifjúságod,
lezülleszti kultúrádat,
pusztít, gyilkol, öl és rombol
kárhozatra dönt itt holnap,
szétveri a családodat,
lesöpri a padlásodat,
rád rohan, ajtód bezúzza,
betöri az ablakot...
nem nehéz itt kitalálni,
láthatod az elvtársakat.
Tervek
Nemes tervek, fényes eposz,
hősi indulók dalolnak,
nem látjátok, mily aranyos...
ez volt a nagy, hősi korszak.
Forradalmi hadjáratok,
mindenek felé intenek,
meghódítani a földet,
gyilkos eszmét terjesztenek
milliókat meggyilkoltak
s adtak át itt a pokolnak,
véres zászlók, gyilkos rémek...
ez volt a nagy, hősi korszak.
Korunk legdicsőbb vívmánya
került fel az árboc-fára,
kitenyésztett forradalmak,
a gonoszság kavalkádja,
csodás emberalakítás,
anarchikus forradalmak,
vissza az állat-világba
ez volt a nagy hősi korszak
Falanszterbe tört emberek
hisztériás, beteg vágya,
vége már, az ócska álmok
a posványba lerohadva,
bár ezerszer újra éled,
rákfenéje itt a kornak,
de az ember újra éled,
s ez lesz a nagy hősi korszak.
Csak koncot vetnek
Koncot vetnek a csőcseléknek,
mikor már a húsát lerágták,
ma mi, holnap ti, a sátán keveri
a disznók moslékját.
Mert kell – a csőcselék mindég éhes,
zabálni való vályújába,
hogy mindenre kész fegyveres csorda
álljon a sátán szolgálatára.
Igazság, szentség, erkölcsi értékek,
úgy zabálja fel az állati csürhe,
és rátok szabadul fegyverekkel,
hogy az igazat halálra gyötörje.
A csorda mindég mindent felzabál.
Egy gyilkos jelszó, egy pokoli álom,
már rád rohannak, kerékbe törnek,
rögtön rád feszül a kegyetlen járom.
Mi ment meg téged, ha bénán várod,
mint nyeli el a pokol a világot,
kelj fel, fogj fegyvert, a jámbor igék,
csak felbőszítik, és rád hozzák a poklot.
Kelj fel az igazság védelmére,
s a milliók hitét erősítsd meg,
adj fegyvert kezükbe, erőt karjaikba,
hogy a gazság ellen védekezhessenek.
Prés
Majd még húzunk egyet a présen,
hogy ne pofázzatok olyan merészen...
Majd kaptok egyet máris fejetekre,
ha nem vigyáztok jól a nyelvetekre.
Emeljük gyorsan a gaz kiadókat,
így nem lesz jövője az igaz szónak,
eddig csak kezed-lábad volt bilincsbe
majd nyakörvet húzunk a nyelvetekre.
Mindég szorosabbra fonjuk a kötelet,
míg ki nem lógatjátok a nyelveteket
Mit vártok tőle?
Beteg szólam, torz eszmék, és álmok
százszor szétdúlták már a világot,
mit vártok tőle. lerongyolt hitek,
megvakult eszmék temetőjén jártok.
Mit vártok itt a meddő és gyilkos
fegyverektől, mik emberekre törnek,
a gaz erőszak hitvány bandáitól,
mik már milliókat halálra gyötörtek.
Hogy szabadíthatná fel lelketeket
a bűnös igézet gonosz jármából,
ki rátok hozta a bűnt, a szennyet
a gyilkos igák hamis mocsarából.
Mit vártok a gyilkos hazugságok
fegyvert csörgető bandájától,
kik milliókat törtek kerékbe,
mit várhattok a sátán-fattyaktól.
Álljatok fel és készüljetek,
az idő sürget, a szabadságba
vetett hit fog győzni itt végül,
csak így juthattok el a feltámadásba.
Bolseviki
Ember-arcú bolseviki,
ez itt fából vaskarika,
akárhogy is forgatjuk itt,
kutyából nem lesz szalonna.
Csak az apa volt itt bolsi,
ő liberál’, sőt keresztény,
mind csak álarc, hazug álca,
bolsi marad szíve mélyén.
Forgatják a köpönyeget,
szociális vagy liberál,
csak kénköves bűzt lehel rád,
mindég kilóg itt a lóláb.
Érzed, itt a vörös métely
bárány álarc, farkas fogak,
ha tehetné, rád rohanna
s az éles fogak csattognak.
Az emberarc csak egy álarc,
ez itt mind a sátán fattya,
hazaáruló és hitvány,
küld el őket a pokolra.