Gaál Sándor 1919–2005
A tihanyi apátság és a Balaton

’56 ÖRÖKSÉGE · A KÖTET NYITÓVERSE

Egy pillanat, s mint varázs-ütésre
kivirul a város sötét arca,
a gyászfátyol lehull, a könny letörölve
mosolyra derülnek a sírók ajka.

Október 23.

Olvasás a nyitóverstől

Gaál Sándor (1919–2005) a Rákosi-rendszer politikai foglya volt: a recski kényszermunkatáborban raboskodott, amelyet a kommunista diktatúra Magyarországon 1950 és 1953 között működtetett a Mátrában, a szovjet gulagok mintájára. A jelen kötetbe gyűjtött versek a recski évek tapasztalatát, az 1956-os forradalom élményét és a kommunista rendszer évtizedeit dolgozzák fel.

NYOLC CIKLUS · 97 VERS

Minden ciklus a maga idejéből szól: a forradalom pillanatától a kései számvetésig. A dőlt betűs darabok az eredeti forrásban is cím nélkül álltak; ezekre a kezdősorukkal hivatkozunk.

’56 öröksége22 vers

  1. Október 23.
  2. Vérrel
  3. Csillagig törő vakmerőség
  4. Tollamat íme, vérbe mártom
  5. Tüzes orkán – én meg nem állok
  6. Nos! – döntöttem, mindent
  7. Végre értsd meg, ez nem babra…
  8. Csak rotáld! hulljon a férgese…
  9. Így csak könnyebb
  10. Csak fél évszázad
  11. Felpattannak
  12. Képletek
  13. Így roppannak szét
  14. Robbanás
  15. Ki és kivel?
  16. A legendák népe
  17. Áradat
  18. Elkiáltom
  19. A fényes lobogók
  20. Döntés
  21. Gyertek!
  22. Fogj hát fegyvert!

Haza19 vers

  1. Ott fent szabadság
  2. Fel! Rajta hát...
  3. A legszebb ünnep
  4. Ki sose fél
  5. Honfoglalás!
  6. Vigyétek a hírt!
  7. Lobogjatok!
  8. A szabadság lángja
  9. A csodás virág
  10. Szállj a földre!
  11. Te örök forradalom
  12. Csak ne hallgass!
  13. Harcra fel hát!
  14. Eszmény-kép
  15. A dicső halál
  16. Üzenet
  17. Kell a harc!
  18. Az élet értelme
  19. Ne torpanj meg

Haza II7 vers

  1. Ez a hazám?
  2. Nyög az ország
  3. A prés alatt
  4. A ti szavatok...
  5. Siker-sztori
  6. Nem kell törvény
  7. Világforradalom

Győzelem7 vers

  1. Ledől a trón
  2. Az él tovább
  3. Holnap
  4. Szabadságharc
  5. Reszkessetek
  6. Reszkessen
  7. Üzenet

Találkozás15 vers

  1. Láttad milyen volt?
  2. Ez járt itt
  3. Ember, ne kiálts! – mind hiába
  4. Csak tartsd oda a másik arcod
  5. Pofa be! – Ne ugass! – várj…
  6. Bárgyú birka-bégetéssel
  7. Sose feledd! Kutya vagy eb
  8. Csak várjatok békén, türelemmel
  9. A felfordult világ
  10. A süket zene
  11. Atom-hasadás
  12. Hol van már?
  13. Ateista
  14. Pusztítás
  15. Vassal és vérrel

Eszme és valóság13 vers

  1. Valóság
  2. Ez a bolsevizmus/kommunizmus
  3. A szép jövő
  4. Világforradalom
  5. Program
  6. Fogcsikorgatás
  7. Milyen a jövő?
  8. Pusztulás
  9. Pocsolya
  10. Éhség
  11. Lepra
  12. Népakarat
  13. Még élni merészeltek

Meddig7 vers

  1. Remény
  2. Meddig?
  3. Mit akartok hát?
  4. Farkasok
  5. Rúgtak és tapostak
  6. Ez volt – van
  7. Mások

Én a párt7 vers

  1. Én
  2. Dolgozó
  3. Tervek
  4. Csak koncot vetnek
  5. Prés
  6. Mit vártok tőle?
  7. Bolseviki
A magyar nemzeti lobogó

Lobogjatok magyar zászlók,
újra fényesülő szemek,
új vágyak és új remények,
újra lelkesülő szívek.

Haza · Lobogjatok!

1956. OKTÓBER 23.

A nap, amelyen egy ország kimondta, amit addig csak remélni lehetett. A kötet nyitóverse ehhez a naphoz szól, és az első ciklus egésze innen ered: a szabadság vágya és a haza szeretete.

’56 öröksége · 22 vers

VENDÉGVERS

A walesi bárdok

Arany János · 1857. június

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.

Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!..." S int a király. S elérte még A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék - No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. -

S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.[*]

A recski kényszermunkatábor újjáépített barakkja kívülről A recski barakk belseje, deszkapriccsekkel

RECSKI KÉNYSZERMUNKATÁBOR

1950 és 1953 között Magyarországon szovjet mintájú diktatúra működött: internálótáborok, köztük a recski kényszermunkatábor, ahol mintegy 1500 embert tartottak ítélet nélkül, embertelen körülmények között.

A VERSEK ÚTJA

Papírról írógépre, írógépről számítógépre, onnan egy honlapra, amely néhány éve majdnem eltűnt a hálózatról. A versek egyetlen ma létező változatát a szerző maga vitte be a gépbe, nyolcvanévesen.

A szerzőről és a versek útja