’56 ÖRÖKSÉGE · A KÖTET NYITÓVERSE
Egy pillanat, s mint varázs-ütésre
Október 23.
kivirul a város sötét arca,
a gyászfátyol lehull, a könny letörölve
mosolyra derülnek a sírók ajka.
Gaál Sándor (1919–2005) a Rákosi-rendszer politikai foglya volt: a recski kényszermunkatáborban raboskodott, amelyet a kommunista diktatúra Magyarországon 1950 és 1953 között működtetett a Mátrában, a szovjet gulagok mintájára. A jelen kötetbe gyűjtött versek a recski évek tapasztalatát, az 1956-os forradalom élményét és a kommunista rendszer évtizedeit dolgozzák fel.
NYOLC CIKLUS · 97 VERS
Minden ciklus a maga idejéből szól: a forradalom pillanatától a kései számvetésig. A dőlt betűs darabok az eredeti forrásban is cím nélkül álltak; ezekre a kezdősorukkal hivatkozunk.
’56 öröksége22 vers
- Október 23.
- Vérrel
- Csillagig törő vakmerőség
- Tollamat íme, vérbe mártom
- Tüzes orkán – én meg nem állok
- Nos! – döntöttem, mindent
- Végre értsd meg, ez nem babra…
- Csak rotáld! hulljon a férgese…
- Így csak könnyebb
- Csak fél évszázad
- Felpattannak
- Képletek
- Így roppannak szét
- Robbanás
- Ki és kivel?
- A legendák népe
- Áradat
- Elkiáltom
- A fényes lobogók
- Döntés
- Gyertek!
- Fogj hát fegyvert!
Haza19 vers
Haza II7 vers
Győzelem7 vers
Találkozás15 vers
Eszme és valóság13 vers
Meddig7 vers
Én a párt7 vers
Lobogjatok magyar zászlók,
újra fényesülő szemek,
új vágyak és új remények,
újra lelkesülő szívek.
1956. OKTÓBER 23.
A nap, amelyen egy ország kimondta, amit addig csak remélni lehetett. A kötet nyitóverse ehhez a naphoz szól, és az első ciklus egésze innen ered: a szabadság vágya és a haza szeretete.
VENDÉGVERS
A walesi bárdok
Arany János · 1857. június
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.
Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap.
"Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!..." S int a király. S elérte még A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék - No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. -
S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.[*]
RECSKI KÉNYSZERMUNKATÁBOR
1950 és 1953 között Magyarországon szovjet mintájú diktatúra működött: internálótáborok, köztük a recski kényszermunkatábor, ahol mintegy 1500 embert tartottak ítélet nélkül, embertelen körülmények között.
A VERSEK ÚTJA
Papírról írógépre, írógépről számítógépre, onnan egy honlapra, amely néhány éve majdnem eltűnt a hálózatról. A versek egyetlen ma létező változatát a szerző maga vitte be a gépbe, nyolcvanévesen.