Szerkesztői jegyzet

A kötet versei Gaál Sándor (1919–2005) költői hagyatékából származnak. Gaál Sándor a Recski Szövetség Egyesület által vezetett egykori recski rabok listáján kétszer is szerepel, két különböző helyesírási változatban (Gaál Sándor, illetve Gál Sándor) — ami az állambiztonsági források átírási eltéréseiből adódik.

Két ciklusban (’56 öröksége és Találkozás) az eredeti honlapon a cím nélküli rövid versek „+++” jellel voltak elválasztva. A jelen kötetben ezek cím nélküli versekként állnak; a kritikai kiadások gyakorlatát követve a kezdősoruk szolgál azonosításul, szögletes zárójelben — a zárójel jelzi, hogy a cím nem a szerzőtől való.

A versek szövegét a digitalizált forrás alapján adjuk közre. A digitalizálás során több helyen tipográfiai pontatlanság keletkezett: egybeolvadt sorok, hiányzó vagy elcsúszott versszakhatárok, néha cím nélkül maradt versek vagy verstest nélkül maradt címek. Ahol a versszak rímrendje és szerkezete egyértelművé tette a helyes alakot, ott sor-szétbontással, vers-egyesítéssel vagy vers-szétválasztással állítottuk helyre a szöveget.

A szövegen csak ott javítottunk, ahol a hiba nyilvánvaló gépelési baleset, és a helyes alakot maga a szöveg bizonyítja. Két szónál: a Vérrel utolsó versszakában a „kitt” alak helyett „itt” áll, a hat korábbi versszak refrénje szerint; Az élet értelme harmadik versszakában egy mondatvégi pont helyére vessző került, mert a következő sor kisbetűvel folytatja a mondatot. Ezen kívül hat helyen töröltünk egy-egy szóközök közé szorult magánálló betűt, és tizenhárom írásjelet igazítottunk: négypontos hármaspontokat és vessző elé csúszott szóközöket. Tizenkét helyen — köztük egy verscímben — szó belsejébe került kötőjelet vontunk össze: ezek a digitalizáláskor sorvégi elválasztójelek voltak, amelyek a szöveg újratördelődésével a sor közepére csúsztak, és vagy ugyanaz a szó a kötetben másutt kötőjel nélkül is szerepel („nép-akarat” → „népakarat”, „angyal-bőrbe” → „angyalbőrbe”), vagy a kötőjel igekötőt választott le („túl-éltek” → „túléltek”). A szerző saját, jellemzően kötőjeles szóösszetételeihez („sátán-trónokat”, „giz-gazzal”), és általában a szóhasználatához, helyesírásához és központozásához nem nyúltunk.

Egy tételnél, a Csak ne hallgass! címűnél a digitalizált forrásban nem maradt fenn verstest. A címet a szerző rendezése szerint, üresen közöljük: a cím alatti hely így maga is a közlés része marad.

Az internetes szabad kereséssel végzett ellenőrzés nem talált olyan szövegegyezést, amely a versek bármelyikének idegen szerzőtől való származására utalna. A versekben fellelhető irodalmi és nyelvi utalások (klasszikus magyar közmondások, Jókai-allúzió, kortárs politikai szólások) a magyar költői hagyomány természetes építőelemei.