Szerkesztői jegyzet

Két ciklusban (’56 öröksége és Találkozás) az eredeti honlapon a cím nélküli rövid versek „+++” jellel voltak elválasztva. A jelen kötetben ezek cím nélküli versekként állnak, és a kezdősoruk szolgál azonosításul, szögletes zárójelben; a zárójel jelzi, hogy a cím nem a szerzőtől való.

A versek szövegét a digitalizált forrás alapján adjuk közre. A digitalizálás során több helyen tipográfiai pontatlanság keletkezett: egybeolvadt sorok, hiányzó vagy elcsúszott versszakhatárok, néha cím nélkül maradt versek vagy verstest nélkül maradt címek. Ezek a szerző idős korában végzett saját gépelési munkájának tulajdoníthatók: a pontot és a vesszőt például nehezen különböztette meg a képernyőn. Ahol a versszak rímrendje és szerkezete egyértelművé tette a helyes alakot, ott sor-szétbontással és strófatagolással állítottuk helyre a szöveget; az így strófa élére került sorokat nagybetűvel kezdjük, a strófák záró sorát ponttal zárjuk.

Három helyen a versek határa is elmozdult. A Gyertek! a Döntés, a Népakarat pedig a Lepra folytatásaként állt a forrásban; ezeket szerkesztői szétválasztással közöljük önálló versként. A Honfoglalás! címűnél fordítva: a „Honvesztés vagy honfoglalás” sor önálló címként szerepelt, alatta verstest nélkül, pedig valójában a vers első sora; ezért szerkesztői egyesítéssel közöljük.

A szövegen csak ott javítottunk, ahol a hiba nyilvánvaló gépelési baleset, és a helyes alakot maga a szöveg bizonyítja: elgépelések és téves ékezetek, szóközök közé szorult magánálló betűk, elcsúszott írásjelek, valamint szó belsejébe került kötőjelek, amelyek a digitalizáláskor sorvégi elválasztójelek voltak („nép-akarat” → „népakarat”, „túl-éltek” → „túléltek”). A strófák és a versek zárlatában a forrás több helyen mondatvégi írásjel nélkül maradt, vagy vessző állt a pont helyén; ezeket ott pótoltuk, ahol a következő strófa nagybetűs kezdete bizonyítja, hogy a mondat lezárult. Ugyanígy ott írtunk nagybetűt, ahol az előző mondat pontosan lezárult. A szerző saját, jellemzően kötőjeles szóösszetételeihez („sátán-trónokat”, „giz-gazzal”), a szóhasználatához és a helyesírásához nem nyúltunk. Minden egyes javítást tételesen nyilvántartunk.

Egy tételnél, a Csak ne hallgass! címűnél a digitalizált forrásban nem maradt fenn verstest. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az üresen maradt verstest szándékos — a cím alatti hallgatás maga a vers. A címet ezért a szerző rendezése szerint, üresen közöljük: a cím alatti hely így maga is a közlés része marad.

Az internetes szabad kereséssel végzett ellenőrzés nem talált olyan szövegegyezést, amely a versek bármelyikének idegen szerzőtől való származására utalna. A nyitóvers Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényének „Egy magányos lovag” fejezetét idézi fel, azt a jelenetet, amelyben a forradalom híre végigfut Pesten. Ugyanaz a képsor tér vissza benne: a leírhatatlan ujjongás, a hirtelen megtelő utcák, az arkangyal trombitája, a feltámadás, a megnyíló sírok. Szó szerinti átvétel nincs: a vers nem Jókai mondatait mondja újra, hanem az ő ismerős képeit hívja elő, hogy 1956 októberét a magyar szabadságharcok hagyományába illessze.