Haza

Ott fent szabadság

Ott fent a szabadság lobogója,
s ti csak kuksoltok a sötét lyukakba...
ott fent a népek boldogan kacagnak,
s te itt rohadsz lent mélyén a pokolnak
ott fent szabadság, béke, boldogság,
s téged a mélyben nyomorgat a gazság,
ott fent csodák jönnek megváltásra,
s te itt fetrengsz lent a posványba,
ott fent a jövő szép képeket mutat,
s előtted befalazva a fényes utak...
Ott fent üdvösségre lépnek a népek,
s téged gyötörnek a pokoli rémek...
ott fent a világ a bűnről elfeledkezett,
itt lent börtön épül a tiszta szíveknek,

Hát jöjj ki! Fel, feljebb az egekbe,
nehogy néped a pokol eltemesse,

Most itt álltok a szabadság kapujában
hát ne hagyjátok, hogy újra bezárják,
mert mindenre képes itt a gonosz,
hogy a szabadságot vérbe tiporják...

Fel! Rajta hát...

Fel! Rajta hát, a barikád
erősen áll és szembe száll
a gonosz gyilkos áradatával
csak te is elszántan harcba szállj.

Fel, rajta hát, nem segít csak a fegyver,
ki ezerszer újra életre kel,
s szent cél hevíti a szíveket,
s a remény vezeti léptedet.

Fel, rajta lépj – nincs segítség
ti elnyomottak, ébredjetek
fel rajta – kell a hős kebel,
fel, rajta hát – készüljetek.

Az erős hit, mindég segít,
egy elhull, száz lép helyette fel,
csak úgy segítsz itt magadon,
a szabadságért harcolni kell.

A legszebb ünnep

Ez volt itt a legszebb ünnep,
a magyar nép végre győzött,
de csak lehervadt remények
mind árulásba ütközött.

Ágy alá bújt a főpatkány,
az elnök meg birkafajta, a
a harmadik – mindent lehet,
három himpellér uralta...

Így hát hamar el is hervadt
a magyarság szép virága,
a gyilkosok visszajöttek,
s minden fordult – visszájára.

Most hát újra fel kell kelni,
kezdhetitek – bár nehezebb,
de már látod, ki az ellen,
hogy kell kiverni ezeket.

Ki sose fél

Ki sose fél, azé a bér,
az lesz a hős, aki erős,
ki félre áll, az a halál,
szabad az lesz, ki szembe száll,
csak meg ne állj, mert aki vár,
az lemarad és a holnap,
ne hátra nézz, előbbre lépsz,
ott a hajnal, a diadal,
csak ki bátran a világban
már elindul, az boldogul...
s ki lemarad, egy pillanat,
átlép rajta itt a holnap...
aki erős, az lesz a hős,
ki sose fél, azé a bér,
a tiszta hit itt üdvözít,
jön bár halál, de szembe áll,
s győzni fog már, ki harcba száll.

Honfoglalás!

Honvesztés vagy honfoglalás
ez a fő kérdés, semmi más,
csak azután jön a többi,
ahogy a nép majd eldönti.

Tehát neki! – foglald el hát
itt a fényes palotákat,
verd ki végre már belőlük
a gyilkosból lett urakat.

Látod – hazug cirkusz volt csak,
csaló kezek táplálták be
itt a hamis adatokat –
jöjj, igazi népakarat!

Demokrata, az igazi
a pufajka kinek kell már,
ki kell ezeket seprűzni,
lássák végre, hol a határ!

Pénzváltókat, kufárokat,
ahány csaló, rabló, gyilkos,
mind irányítsd a pokolnak,
hiszen oda valók voltak,
de már máma és nem holnap.

Vigyétek a hírt!

Vigyétek szét a hírt: új világ épül,
a szabadság hona lesz ez az ország,
hol a gyilkos gazság ellenében is
tiszta harcra kelt fel az igazság.

Ti edzett fiuk és tiszta lányok
vessétek le a szolgaságot,
és saját jövőtök építsétek,
hogy megválthassátok a világot.

Örüljetek és ujjongjatok
mert ha ti végül is össze fogtok
nem pusztíthat a gonosz többé
s nem foghatnak az átkok rajtatok.

Vigyétek hát a zászlót, a fáklyát,
a hitet: túléli ezt a is a magyarság,
és feltámad, a sírból is kikelve,
örök lobogónk a győzelmes igazság.

A szabadság lángja

A szabadság lángja, ha kigyullad,
elég lesz itt csak egy fuvallat,
s az egész világ lángra kap:
pusztul a gaz egy perc alatt.

A világ más lesz – gyönyörű, szép,
tavasz fakad és fénylik az ég
csillog a szem, az arc ragyog:
most leszünk végre szabadok.

Az egész világ énekel,
völgy a hegynek visszafelel,
boldog ünnep lesz a világ,
reád a nap fon glóriát.

A zsarnokok eltűnnek messze,
a gaz kerül a börtönökbe,
népünk szabadon esküszik,
hogy: szabad világ következik!

Remegj hát sátán zsoldosa,
az igazság fényes ostora
pokolra űz és győzni fog:
már gonoszt emésztő tűz lobog.

A szabadság lángja, ha kigyullad,
elég lesz csak egy fuvallat
s az egész világlángra kap,
ünnep készül: boldog, szabad,
s pusztul a gaz egy perc alatt!

A csodás virág

Csodás virág a szabadság,
szép napsugár ragyog itt rád,
madár dalol, virág nyílik,
csak tárd ki már a kalitkát!

Röpülj, röpülj, felhőn fölül,
hol csodás, kék, napfényes ég
ragyog reád ezer csodát,
csak tárd ki már a kalitkát,

Izgató cél, merész tettek,
ha itt végre már megtetted
a boldogság ragyog már rád,
csak tárd ki ár a kalitkát!

Fel, fel, az égig szárnyalón,
hirdesd bátran és szabadon,
tengernyi szörny és poklon át
eljött végre a szabadság...
csak tárd ki már a kalitkát!

Szállj a földre!

Szent szabadság szállj a földre
az egész világon át,
tűnjön el az ég sötétje,
pusztuljon a szolgaság,
s a szabadság boldog dalát
zengje az egész világ!

Enyhe szél vidd messze földre
az igazság szent dalát,
harsogó vihar üvöltse
szabad népek himnuszát,
boldog lesz az ember végre,
s eltűnik a szolgaság.

Törjön össze minden jármot,
szolga népek rabláncát,
mosolyogjon minden vígan
és e dal ujjongva száll,
s szebb jövendő boldog dalát
zengi az egész világ.

Te örök forradalom

Szabadság, te örök forradalom,
szabad megújulás, szent lehetőség,
szabadon csak egyre fel és feljebb,
nem kell a vérszagú, gyilkos betegség.

Épülni, szépülni, gazdagodni,
a lehetőség: világ mind jobbra válthat
ez az út, mely egy cél felé visz,
egyenes útja a szabad világnak.

A kezdés, a munka, az alkotás,
így lépni váll, vállhoz, előre,
nem vérszagú rémek között vágtatsz,
de szelíd madár-hangokkal szállhatsz.
A szabadság csodás ívein mind feljebb
száz poklokon is átvághatsz!

Csak ne hallgass!

Harcra fel hát!

Harcra fel! Harcra, zúzd szét
a rabság rozsdás láncait,
aki bátran, fegyverrel áll ki,
a sors és isten csak azon segít.*

Harcra fel! Harcra! – ágyúk, tankok,
és vad, sátáni, gyilkos hordák
rohannak rád vad gyűlölettel,
nem elég itt már átkod és imád.

Harcra fel! Harcra, mikor látod,
hogy jövődbe gázolnak a rémek,
itt anyád, kedvesed, gyermeked,
mind csak terád vár, azokat védd meg!

Harcra fel! Harcra, a gonosz átkok
beléd rohannak, csak fegyver véd meg,
a sátán üvöltve ront terád,
de végül a poklot is legyőzheted.

Harcra fel! Harcra, hát készüljetek,
hevüljön a szív bátran, hősen,
csak az az álom válhat valóra,
miért küzdenek, harcolnak merészen.

Harcra fel! Harcra! Legyen nagy hited,
edzett, erős légy, így nem remeg kezed
ha ezer ördög rohan is feléd már,
így mentheted meg jövőd, életed.

Eszmény-kép

Ki néz fel itt a gyávákra,
kemény ember kell a gátra:
állj ki hát a barikádra.

Így nézhetnek itt majd fel rád,
a szabadság és barikád,
hőssé teszi itt a gyávát,

Így lesz eszmény-kép belőled,
szájról szájra adják neved,
legendák válnak belőled.

Mert, ha hősi erős szíved
harcban edzett példakép lett
így halálig is követnek.

Lengesd bátran a lobogót,
s alá gyűlnek a milliók,
az új hazát, s hont foglalók.

Hőssé lettél. Hősök lesznek,
száz gonosszal szembe néznek,
s a pokolba is követnek.
de aki hős, aki bátor,
azzal győzelemig érnek.

A dicső halál

A dicső halál, nem kiszolgáltatva
keresztre szegezve szállani pokolra,
de szent, tiszta hittel harcolni hősen,
hogy a gonoszság hulljon kárhozatra.

A hősi halál itt a győztes élet,
koronája az igaz fegyverével,
mely győz itt a sátán ezer cselvetésén
a gyűlölet poklán is áttörő igékkel.

A hősi halál, amikor már látod,
hogy bátran legyőzted a gonoszságot
hogy egész életed, mért küzdöttél
a gyűlölettől az embert megváltod.

A megdicsőülés, az üdv, az áldás,
kemény küzdelemben elért győzelem,
legyen jobb fegyvered, erősebb karod,
hogy a sátán ellen az igaz győzhessen.

Üzenet

A gyáva is csak a sírig él, e legéhesebb
éhes bendő is csak a temetőig ér,
s a legrikoltóbb piaci móka
is csak a döghullásig regél.

Mi értelme hát az érdek és haszon
rabságában élni, hol halál súlya nyom,
egy mindent pusztító, vak igézet,
s nem marad belőled csak csonthalom.

Egyetlen remény a hős, bátor élet,
egyetlen cél, mi átvezet, itt néped,
egyetlen út, az igazság fénye vezet,
hol a bűn, kelepce, az átok temérdek.

Csak egyetlen erő: magyar maradni,
a jövő, ki a viharban tud kapaszkodni,
és nem adja fel életét, hitét,
az lelheti meg csak az élet értelmét.

Mert a gyávaság is csak a sírig kísér,
de aki hős volt, az mégis örökké él.

Kell a harc!

Kell a harc! Kell! Kell! Kell!
Ne állj meg, ne alkudj gyilkos erőkkel,
mindég előbbre, mindég följebb,
ahogy az évek tovadübörögnek...

Kell a harc! Kell! Kell! Kell!
Végezd a munkád teljes erőddel,
mindég jobban egy-egy kicsivel, s
mindég szebben egy árnyalattal,
csak így lehetsz elégedett – magaddal.

Harcolj a gonosszal, a tűzzel,
az állati gazzal, a gyilkos dühvel,
őrült eszmékkel, pusztító árvizekkel
hazug, gonosz és rongy emberekkel,
minden pokoli, gonosz cselvetéssel...
Kell a harc! Kell! Kell! Kell!
Örökké harcolj –
csak így maradhatsz ember.

Az élet értelme

Egy perc is lehet az élet értelme,
egy pillanat is: egy hősi tettben
bontakozik ki a jövők nagy álma
s már egész életed győz a percben.

Egy órád is talán többet nyújthat,
mint terméketlenségbe fulladt évek,
a jövő nagy tettek során kél fel,
míg végül itt az egekig is érhet.

Te adsz értelmet életednek, te
ha nem álmodsz itt bele célokat, tervet,
mit valósíthat meg végül is az élet.

Mint példa, te állsz az idő körében
vagy kárhozatra, talán üdvre lépve,
te döntöd el már itt a földön,
hogy tehetségedért mit adtál cserébe
s az emberiségnek mennyit adtál érte.

Ne torpanj meg

Ne torpanj meg! Ne húzódj félre!
Az egész világ hittel néz itt
a szabadság egére.

Csak menj tovább, bátran és hősen,
az győzhet csak, ki nekivág
a vésznek merészen.

Előre! Rajta! Nincs megállás,
aki mer, az nyer, bátrakra vár
a jövő, az áldás.

A világ rohan – a hősi lendület,
harc és küzdelem emeli feljebb
a szabad népeket.

Ne állj meg hát! Egyre tovább!
a gyilkosok gonosz éjjelén túl int
a szabad világ.